Véget ért a 2008-as év, s örömmel jelenthetjük, hogy kiadónk sikeres évet zárt. Főleg a Suzuki történetével foglalkozó kötetünk bizonyult népszerűnek, de a karácsonyra időzített Híres Autómárkák: Ferrari is kedvező fogadtatásra talált.

Kedves olvasóink figyelmébe ajánljuk Japán Autók című ismeretterjesztő munkánkat, amelyből a Subaru történetével foglalkozó részt immár on-line is olvashatják.

Nem lehet csodálkozni a Subaru gyorsabb járművein: a vállalat repülők gyártásával kezdte termelő tevékenységét.
A subaru a Mitsubishihez hasonló ipari háttérrel vágott bele az autók készítésébe. repülők, helikopterek, űrhajók, ipari termékek, mezőgazdasági gépek, energiatakarékosságot előtérbe helyező berendezések előállítása tartozik sok más mellett az anyacég profiljába. Maga a Subaru eltörpül a piac élen lévők mögött, mert 2007-ben az egész csoportnál mindössze 12.801 dolgozót foglalkoztattak, s a darabszámokat tekintve szintén kevésnek számít a 2007-ben értékesített 586 ezer autó.

A Mazda isteni névvel hódít, a Subaru jelében a csillagok a Fiastyúk csillagkép hat látható elemét jelölik. Szerencsés egybeesés, hogy a márka mögött álló vállalat is hat területen működik. A japánok egyik legkedveltebb csillaghalmaza pozitív jelentőségekkel bír, az egyesülés, és a jó győzelmének szimbóluma.
A történet a Nakajima Aircrafttal kezdődött, amely 1917-ben kezdte a működését. A különféle területeken dolgozó vállalatok egyesülésre 1953-ban került sor. Az FHI rövidítés mögött a Fuji Heavy Industries Ltd. áll, amely Fuji Nehézipari Kft.-re fordítható.
Ahogy a szintén repülős háttérrel rendelkező Saab, a Subaru sem tagadhatta le első járműveinél a múltját. A 360-as modellt a repülésben alkalmazott egytörzsű váz, könnyű műanyag alkatrészek és áramlástanilag jól kidolgozott karosszéria jellemezte. Az 1958-as típust követte Japán első fronthajtású személygépkocsija (1965). A következő évben még mindig a kiskocsikra koncentráltak: kihozták a Subaru 1000-est, amelyet a BMW motorkerékpárokhoz hasonlóan kéthengeres, bokszerelrendezésű motor hajtott. A gyári történetírók szerint személyautókban a Subaru alkalmazott először a világon négykerékhajtást (1972).

Két év múlva léptek az Egyesült Államok területére, ahol később gyárat is nyitottak. Ott készült olyan különlegesség, mint a Legacy Outback alapjaira épülő Baja kisteherautó.
A hill holdernek hívott szerkezet abban segít, hogy emelkedőn induláskor ne kelljen trükközni a gáz- és a kuplungpedállal, közben sebességbe tenni a váltót és a kéziféket kiengedni. A Subarunál 1981-ben vezették be az előbb említett szerkezetet. 1984 az elektronikusan vezérelt fokozat nélküli sebességváltóról híresült el. Az 1989-ben kijött Legacynak igazán ügyesen csináltak reklámot: néhány szériaautóval lefutottak egyfolytában hajtva százezer kilométert – a rohanás érdekessége, hogy az átlagsebesség 223.345 km/óra volt.

Az USA piacára készített Legacy igazi csemegének számít. Kint annyira dúl a szabadidőautó-őrület, hogy gyakorlatilag minden autó eladható, ha a SUV kategóriába sorolható. Megemelték a limuzint, tetőcsomagtartót raktak rá, és már kész is a síelésre és más szabadidős sporthoz használható járgány.
A szabadidős műfaj úttörője a Forester – akárcsak az eggyel nagyobb méretű Outback, ez is 1997-ben került a vevőkhöz.
Hogy a Justyt minél gazdaságosabban lehessen előállítani, szinte mindig klónként futott. Az 1995-től készített Justy magyar termék, mert a Suzuki esztergomi üzemében készült; a jelvényeken és pár apróságon kívül az utolsó szögig megegyezett a mi négykerékhajtású Swiftünkkel. A Justy GX3-as verzió már Ignis, csak éppen Subaru jelmezbe bújtatva. A jelenlegi Justy az új szövetséges, a Toyota közreműködésével jött létre, s ezúttal a Daihatsu Sirion kapott Subaru jelvényeket.

A ralizást nem ma kezdte a Subaru, hiszen az 1972-es ausztráliai Southern Cross elnevezésű futamon álltak először a startdobogóra. A Subaru Technica International megalakulása 1988. április 2-án történt; az STI rövidítés mögé bújt társaság foglalkozik a legfürgébb Subaruk és a különleges verziók kifejlesztésével. Ezeken kívül gondozzák a versenyspecialista Prodrive-val közösen a rali-világbajnokságon futó autókat.
A csúcskategóriás gépek gyártása, felkészítése mellett a szériaalapú versenyautókra is figyelnek (N csoport). Ez üzletileg sem rossz, mert a különleges alkatrészek és az átalakított járművek jóval többe kerülnek hagyományos társaiknál. A gyár 1993-ban startolt rá erre a területre, s jelenleg hat cég rendelkezik a bukóketreccel ellátott Subaruk forgalmazási jogával.
Az eladási statisztikák 2006 kivételével minden évben emelkedtek: 2002-ben 39, 2003-ban 60, 2004-ben 174, 2005-ben 196, 2006-ban 150, 2007-ben kereken 200 N csoportos autót értékesítettek. Mivel az alkatrész-utánpótlás is rajtuk keresztül zajlik, érthető a gyár lelkesedése és támogatása.

Angliai sportosztály
A Subaru raligépei hozták meg a márka hírnevét, amely a hozzáértőbb, vájt fülűbb autósok között igen jól cseng. A villámgyors Imprezák sikerei mögött egy angol cég áll. 
Dave Richards az egyik legrutinosabb ember a versenysportban: az egyik legnagyobb tettét navigátorként követte el. A keresztbe menős stílusáról elhíresült finn ralipilóta, Ari Vatanen navigátora volt Richards – a Ford Escorttal küzdő páros 1981-ben nyert rali-világbajnoki címet. Ez önmagában is dicséretes teljesítmény, ennél azonban lényegesebb, hogy ők voltak az utolsó előtti privát színekben világbajnoki címet szerző páros.
Richards ezután pár évvel megalapította a Prodrive-ot, ami versenyautók felkészítésével foglalkozott. Az első időkben a Porschékra álltak rá, majd jött a BMW, amellyel világbajnoki futamot is nyertek. Közben nemcsak raliztak, hanem a túrakocsi- és a sportautó-versenyeken is bizonyították hozzáértésüket. Napjainkban a versenyrészleg mellett prototípus-építéssel, autógyáraknak nyújtott szakértői tevékenységgel is foglalkoznak. 2008 táján a vállalat éves értékesítése 250 millió font fölött volt, a több kontinensen dolgozó munkatársak száma pedig megközelítette az ezret.
 

Jön a fiastyúk
A japánok autótechnikában és sok minden téren éllovasok, de léteznek szakterületek, ahol sok évet kellett eltölteniük, mire eredményesek lettek. 1989-ben a Legacy érkezésének azzal csaptak hírverést, hogy világrekordot állítottak be vele. Ez igazán japános volt, mert a januárban végrehajtott csúcsdöntést százezer kilométeren hajtották végre – az átlag 223 km/óra volt. A márkakép erősítésére belefogtak a ralizásba, így került képbe a Prodrive. A Legacy éppen jókor érkezett, ugyanis akkoriban kezdte pályáját egy fiatal skót, akinek példaképe Ari Vatanen volt. Innen már ismerős a történet: Colin McRae és a Subaru neve teljesen összeforrt. A Subaru Tecnica International és a Prodrive összefogásának az eredménye a három vezetői és három márka-világbajnoki cím, ezenfelül a számos futamgyőzelem. Így a villámgyors kék autóknak igen jó hírük lett.
 

Kilenc hónap
2006 elején kürtölte szét a Prodrive sajtórészlege a P2-ről szóló híreket és fotókat. A 3,91 méter hosszú, 1,855 méter széles masinával a hozzáértését bizonyította a versenyspecialista. Ugyanis a Subaru R1 miniautón alapuló, kétüléses sportkocsi megalkotásához mindössze kilenc hónapra volt szükség. Az orrmotoros gépezetbe két gondolkodó differenciálzár került (középre és hátra), és a rali-világbajnokságon futó csúcsautó motorja. A korlátozásmentes erőmű 349 lóerővel és 575 Nm-rel repítette az 1100 kilós járművet – ez 350 lóerő/tonna értéket takar. A Fiat Grande Punto méretű gépezetet jól megmozgatta a turbómotor: a P2-öt 280 km/órás végsebesség és 4 másodperc körüli százra gyorsulás jellemzi.
Prodrive holmi
A Banbury székhelyű vállalat a Subaru mellett az Aston Martinok versenyképességért is felel, főként azután, hogy Richards az F1-es BAR–Hondához tett kitérőt követően az Aston Martin egyik tulajdonosává is vált.
A Prodrive kihasznál minden lehetséges bevételi forrást, így különféle erősítő csomagokat kínál a Subarukhoz. A motorok feljavításában igen jó: a 2008-ban kifutott turbós Forester 2006-os kiadásának 230 lóerejét 260-ra növelték, a Nm-ek száma 320-ról 407-re növekedett. A gyorsulás 96 km/órára ezek után 5,3 másodperc alatt történik. A cég tevékenysége az erőművek combosításán túl kiterjed a fékekre, a futóművekre, a karosszériára és az autó belsejére is.
A 2007-ben érkezett és a megrögzött Impreza-rajongóknál fanyalogva fogadott ötajtós kivitelből is készült gyors verzió. A WRX, WRX STI utónevű típusokat is kezelésbe vette a Prodrive, s az elkészült járművek igen izgalmasra sikerültek.
 

Gyorsítótáv
A legújabb kollekcióról a 2008 nyarán Londonban rendezett Brit Nemzetközi Motor Show-n hullt le a lepel. A gyors autók belépő szintjét a WRX képviseli: a Prodrive által átvariált kivitelben a széria 230 lóereje 255-re nőtt, a nyomaték 320 Nm-ről 390-re változott. A gyorsulás papíron jól mutat, de a valóságban alig észlelhető a 6,1-es százas sprint 5,5-re csökkenése.
A WRX STI 330S típusnál nemcsak a 2,5 literes négyhengeres elektronikáján változtattak, hanem a kipufogórendszeren is. Ezek hatására 330 lóerő és 470 Nm szabadul rá a kerekekre, így az eredmény 4,4 másodperces 96-ra gyorsulás és 248 km/órás végsebesség.
Elkészült a WRX STI 380S verzió, amelyet figyelemfelkeltőnek szántak; a 380 lóerős fenevad gyártásba kerülése a szigetországi kereskedők visszajelzéseitől függ.

Amerikában
Az autógyárak a minél jobb eladásokért szinte mindent megtesznek. Az egyik fegyverük, hogy az adott ország, kontinens igényeinek megfelelő járműveket készítenek.
A kisteherautók és szabadidő-autók szülőhazájában kis túlzással azt állíthatjuk, hogy mindent el lehet adni, aminek nyitott raktere van. A Subarunál ezt használták ki. A Baja típus neve Mexikóból származik: a szót ezért „bahá”-nak kell ejteni, de egyébként a kaliforniai félsziget két részét is jelöli. Az autózáshoz ez úgy kapcsolódik, hogy ezen a környéken rendezik meg évtizedek óta a legendás Baja 500 és Baja 1000 terepversenyt.
A Subaru az Egyesült Államokban a szabadidő-autók témájában igazán profivá vált. Legkisebb járműve a Forester, fölötte a Legacy kombi kivitelén alapuló Outback található – ennek a modellnek a futóműtechnikáját több helyen felhasználták. Az egyik meglepő fogás, hogy a négyajtós limuzinba beszerelték az emelt futóműveket, a másik a Baja nevű autó.

Saabaru
A 2003-ban megtartott New York-i Auto Show volt a helyszíne annak a bejelentésnek, amely a Saab és a Subaru együttműködését világgá kürtölte. Ez a házasság nem tartott sokáig, de arra jó volt, hogy megmutassa: a profiért mire hajlandók az autógyárak.
A két gyártó egymásra találása nem véletlen: az összekötő kapocs a General Motors, amely a Saab anyacége és a Subaru hajdani résztulajdonosa. Az amerikai óriás kőkeményen megvalósít minden profitot növelő ötletet. A svédek a GM egykori másik tagjával, a Subaruval közösködtek.
A legszebb az egészben az együttműködés mellé tett marketingkörítés, ugyanis helyes érvekkel támasztották alá a közös munkát: mindkét márka múltjában és jelenében sok az azonosság. A japánoknak is van komoly érdekeltségük, hagyományuk a repülős műfajban, a Saab pedig a turbómotoroknál játszott meghatározó szerepet. Ezeken túl az egyéni stílusú, sportos autók piacán dolgoztak mindketten. A skandinávoknál az elegancia, a turbómotorok, a Subarunál pedig a 4x4-es hajtás és a sportosság domborodott ki.
A kifinomult összkerékhajtási rendszeren nem változtattak, és a motorokon sem. Alapként 2,5 literes, négyhengeres bokszerrel kerül forgalomba a legkisebb Saab. A csúcsgép kétliteres, turbófeltöltős, a Subaru Impreza WRX vérszegényebb, 227 lóerős változatával volt elérhető – ezeket az Impreza kombi és ötajtós karosszériájával kombinálhatták.  
Az együttműködés megszűnt, mert a Subaru részvényeit eladta a GM, de a négykerékhajtás-specialista új szövetségesre talált a Toyotában. Már folyik a közös munka, így pár éven belül landol a Toyotánál hátsó-, a Subarunál értelemszerűen összkerékhajtású olcsó sportautó.
 

Rajongó
A rajongásnak léteznek fokozatai: Ken Brough nagyon, nagyon, nagyon Subaru rajongó. Sok érdekes járművet csináltak már a Subarukból, például nyitott Imprezát, telepakolva hifivel. Ken Brough a Subaru Impreza STi turbómotorja és hajtáslánca köré épített négykerekű motorkerékpárt...
Az életének ötödik évtizedén túl lévő új-zélandi több mint harminc éve foglalkozik autókkal. A szuper quad megépítésének ötlete onnan jött, hogy megnézte az Új-Zélandon megrendezett „Út a felhőkbe” elnevezésű hegyi versenyt. (Ezt hasonlóan burkolatlan útfelületen rendezik, mint az amerikai Pikes Peak felfutót.)
Az egyik helyi Subaru-műhely támogatásképpen átadott Brough-nak Impreza STI motort, hajtásláncot és futóműveket. Az 1990-es közepéből származó kétliteres bokszerhez ötsebességes váltót illesztett az alkotó.
A kreativitást igénylő trükközések már az elején elkezdődtek, ugyanis az 1,8 literes Leone könnyebb tengelykapcsolója került a négyhengeresre. A hajtásrendszert módosította Brough. A sebváltót bal lábbal lehet kapcsolni, és levegőrásegítéses mechanizmus könnyíti a váltást.
A váz könnyűfém ötvözetből készült, és 25 milliméteres átmérőjű, nagy szilárdságú acélcsövek egészítik ki. Az 530 kilós szörnyeteg 70/30 százalékos első/hátsó súlyelosztása nem optimális. Annak ellenére ilyen a felállás, hogy a vízhűtő, a tank és az akkumulátor is hátra került.

A 231 lóerős masina az STI fékeivel rendelkezik. A munka nehézségeit jól mutatja, hogy a mű 10,5 hónap alatt készült el, de ennek leírása nem adja vissza a küzdést. A próbautak után jött a forgalomba helyezés. Úgy látszik a Föld másik oldalán lévő közlekedési felügyelet is hasonlóan szigorú, mint a hazai, mert a szakértők nemet mondtak a közúti használatra. Kivételesen egyet lehet érteni a hivatalos szervekkel, hiszen a 231 lóerős, 530 kilós masina százra gyorsulása két másodperc körülire becsülhető, így a végsebességbe bele sem merünk gondolni.