A Suzuki már a '60-as évek elején megpróbált kitörni a kei kategória kötöttségei közül. Az 1962-es Tokiói Autókiállításon egy olaszos hangulatú prototípussal ejtették ámulatba a közönséget. A némely részletében a Maserati Quattroportéra, illetve a német Glas 1700-asra emlékeztető, elsőkerék-hajtású, és éppen ezért Fronte elnevezésű szedánba négyhengeres, négyütemű, 700 köbcentiméteres motort építettek.
Egy évvel később elkészült a Fronte 800 névre keresztelt szériaváltozat, amelybe – ahogy az a típusjelzésből is sejthető – 800 cm3-es motor került. A korabeli Chevrolet típusokat idéző forma láttán többen arra gyanakodtak, hogy a Suzuki valamelyik ismert olasz tervezőstúdió, a Pininfarina vagy Michelotti segítségét vette igénybe. Az elegáns szedán-forma azonban teljes egészében házon belül született. A nagy üvegfelületekkel levegőssé varázsolt utastérben öt személy fért el kényelmesen.
A gyártás előkészítése során azonban előre nem látható problémák jelentkeztek. Így a háromhengeres, kétütemű, vízhűtéses motorral hajtott Fronte 800 első példányai végül csak 1965 végén érkeztek meg a kereskedésekbe.
Fotó: Suzuki
Ekkor már a nagyobb, tőkeerősebb riválisok is elkészültek saját, hasonló méretű típusaikkal. A Mitsubishi Colt 800, majd a Toyota Corolla 1000 és a Nissan Sunny 1000 színre lépése megnehezítette a 465 000 jenért kínált Fronte 800 értékesítését. A vonzó forma kevésnek bizonyult: a kétütemű motor jelentős károsanyag-kibocsátása és a nem eléggé kiterjedt szervizhálózat megpecsételte a kompakt modell sorsát. 1969 áprilisában a gyár beszüntette a típus gyártását. Négy év alatt alig 2700 darab készült a Suzuki első nagyobb típusából.
Aki szép képekre kíváncsi, annak egy háromrészes, bár japán nyelvű cikket ajánlunk a figyelmébe:
