A Lamborghini Miura volt az első mai értelemben vett szupersportkocsi.
Képzeletben röpüljünk vissza a hatvanas évekbe: tombol a Beatles-mánia; Európa nyugati fele Volkswagen Bogárral közlekedik, a keleti fele éppen megismeri a Trabant-életérzést. A legszexisebb sportkocsi a Jaguar E-típus. Na ebbe a környezetbe érkezett a Miura 1966-ban. És a Bertone stúdió nem elégedett meg a kupéval, készítettek egy tető nélküli roadstert is.
1966-ban, egy alig három éve létező olasz sportkocsigyár, az addig jórészt ismeretlen Lamborghini a Genfi Autókiállításon hatalmas bombát robbant. Standjukon narancssárga színben pompázott egy ultra-lapos sportkocsi, a Miura. A típusnév egy ismert spanyol bika-farmról származott.
A Miura körüli felhajtás már néhány hónappal korábban megkezdődött, amikor a Lamborghini egy kis torinói rendezvényen előrukkolt egy felépítmény nélküli alvázzal. S akadtak olyanok akik a műszaki tartalom láttán gyorsan elővették csekkfüzetüket. Ez a művelet még sűrűbben ismétlődött meg Genfben, ahol már a komplett autót lehetett szemügyre venni.
Bár nem a Miura volt az első középmotoros sportkocsi, de ez a típus tette kötelezővé ezt a motorelrendezést a szupersportkocsik között. A 350 lóerős V12-es motor látványa sem volt mindennapi, de az igazi vonzerőt a jármű külseje jelentette. A Bertone stúdió egyik ifjú titánja, Marcello Gandini rajzolta meg a szemet gyönyörködtető, latinosan vérbő formát. Gandini e típussal egy életre szóló kapcsolatot alapozott meg, hiszen évtizedeken át ő maradt a Lamborghini fő tervezője.
A Miura hírneve gyorsan terjedt. Popsztárok, autóversenyzők, ifjú playboyok és túlgazdag fiatal államférfiak is a vásárlók közé tartoztak. Ha igazán menő voltál, akkor ilyen autóval száguldoztál a hatvanas évek végén. A tinik bálványként imádták az autót, a hölgyek csókokat dobáltak utána, a forgalom megállt. A Miura egy korszak jelképe lett.
1967-ben a Bertone stúdióban elhatározták, hogy a Miura iránti érdeklődés fenntartása céljából nyitott spyder-t készítenek. Gandini tető- és oldalablakok nélküli Miurát vázolt fel, amely először az 1968-as Brüsszeli Autókiállítás látogatóai előtt kellette magát.
1968-ban Shrade Radtke, a Nemzetközi Ólom és Cink Fejlesztő Szövetség (ILZRO) (nem vicc!) elnöke arra gondolt, hogy az amerikai autógyáraknak úgy tudná a legmegfelelőbben demonstrálni a Szövetség által támogatott különböző fémötvözeteket, ha azokat egy igen feltűnő autóra pakolják fel. Elutazott Sant'Agatába, hogy kérjen egy Miurát. Helyette a Miura Roadsterrel távozott. Az ILZRO főhadiszállásán átalakították a csodás sportkocsit, amely 1969-1978. között a világ autókiállításait járta.
Radtke 1981-ben a Bostoni Közlekedési Múzeumnak ajándékozta a járművet, cserébe 200,000 dollár értékű adójóváírást kapott :)!
A nyolcvanas évek végétől egészen 2006-ig a Miura Roadster gyűjtőtől gyűjtőhöz vándorolt, majd egy new york-i ingatlanfejlesztőnél kötött ki, aki laza 300,000 dolláros ráfordítással a Miura Roadster-t visszaállította eredeti állapotába.
Simon Kidston, aki korábban a Bonhams aukciós ház gépjárművekért felelős részlegét vezette nemrég önállósította magát. A Kidston cég honlapján megtekinthető az autó, amelynek ára természetesen megbeszélés kérdése. Az egyik kommentár szerint: a Ferrari 106 darab California Spyder-t készített, s ezek darabja ma kétmillió dollár körüli áron cserél gazdát...
Források: Pistonheads, Kidston.com, Classicdriver.com és a Nagykönyvkiadók Legszebb Autók című kötete.
