1962. februárjában Enzo Ferrari Maranelloban sajtókonferenciát tartott, amelyen a Scuderia Ferrari terveit ismertette az elkövetkező évaddal kapcsolatban. Az újságírók a gyár udvarán megtekinthették a 156-os versenyautót, az 1961-es Forma 1 bajnok "rakéta" utódját.

Fotó: Ferrari S.p.A.

Ezen kívül látható volt négy különböző V6-os és V8-as motorral felszerelt sport-túraversenyautó, amelyek a hosszú távú versenyeken szégyenítették meg a vetélytársakat. S külön, az udvar hátsó traktusában állt az utolsó orrmotoros Ferrari versenyautó, a 250 GTO.

Már 1961-ben elkezdték e típus fejlesztését. Az 1960-as idény során az Aston Martin DB4 GT és a Jaguar-féle versenyautó komolyan fenyegette az 1954. óta sikert-sikerre halmozó 250GT karrierjét. Giotto Bizzarini, a Ferrari fiatal munkatársa, akinek 1957-ben sikerült a 250GT Berlinetta megszelídítése, s két évvel később a rövid tengelytávú 250 SWB-vel is bizonyította tehetségét, kapta a feladatot, hogy amit lehet, sajtoljon ki a 250GT alvázából. Sem idő, sem elegendő pénz nem állt rendelkezésre egy vadonatúj típus megalkotására. Ráadásul a Ferrari nem akart tovább vitatkozni a FIA vezetőségével a különböző homologizációs szabályokról és a legyártandó darabszámokról.

Kedves Olvasó,

A nagykonyvkiado.hu évek óta fáradozik azon, hogy magyar nyelven is hozzáférhetővé tegye a különböző autómárkák történetét.

Az Opel, a Mercedes, a Suzuki vagy éppen a Ferrari múltjával, jelenével és jövőjével foglalkozó kötetek nagy sikert arattak. Tematikus műveink, mint a A Legszebb Autók, vagy a 400 oldalas Autóenciklopédia mindenki számára izgamas olvasmánynak bizonyultak.

Azt gondoljuk, hogy az olvasókkal való kapcsolattartás nagyszerű eszköze lehet e blog, ahol tulajdonképpen különböző autótörténeti írásokat olvashatnak.

Várjuk észrevételeiket, javaslataikat.

Üdvözlettel,

Bíró Imre és Négyesi Pál